Éva lányai és Ádám fiai
Népszabadság - 2004. február 21.


Thomas Mann metaforája - "mélységes mély kút" - a sötét és homályba veszõ múlt képét sugallja. Az eredetrõl - mondjuk Ádámról és Éváról - sokáig csak a vallási mítoszok tudósítottak. A tudomány azonban az elmúlt évtizedben az ember genetikai állományában azonosítani tudta a múlt lenyomatát. Így az ember képessé vált arra, hogy visszafejtse saját genetikai állományának történetét.


E történetből pedig első pillantásra különös, a bibliai történetre emlékeztető mese bomlott ki. Az elmúlt évben megjelent két könyv - Brian Sykes Éva hét leánya (Európa Kiadó, 2002) és Spencer Wells Az ember útja (Akkord Kiadó, 2003) - e történettel és néhány következményével foglalkozik. Mindkettőt a témakör szakembere írta, mindegyik betekintést enged a kutatás lelkesítő, de kiszámíthatatlanul kanyargó folyamatába, és mindkettő egyformán lebilincselő élményt nyújt. Meghökkentő kapcsolatot teremt a két könyv között a kultúrkörünkben jól ismert Éva és Ádám tudományos azonosítása. Brian Sykes a mitokondriális DNS alapján kutatja fel a ma élő emberek közös - a tömegkommunikáció által "mitokondriális Évának" becézett - "ősanyját". Spencer Wells viszont a férfiágon öröklődő Y kromoszóma genetikai mutációinak számbavételével Ádámot - a ma élő emberek közös "ősapját" - azonosítja időben és térben.

A visszafelé követett történetek gyakran vezetnek különös ellentmondásokra. A táguló világegyetem kiindulópontja, a Nagy Robbanás egyeseknek az isteni teremtés képét sugallta, mások számára viszont jól értelmezhető - bár jóval nehezebben befogadható - a tudomány modelljeivel. A könnyen felfogható mitikus mese és a nehezen érthető, de ellenőrizhető tudományos elmélet kettőssége most az ember "teremtésével" is megismétlődik. Mindkét könyv ugyanazt a történetet meséli el. Időben visszafelé haladva bármely két ma élő, de egymástól térben távoli ember genetikai állományát elemezve körülhatárolható a közös "ősanyjuk" és "ősapjuk". Ez a tény azért tűnik érthetetlennek, mert a köznapi gondolkodás úgy tartja, hogy időben visszafelé haladva egyre sokasodnak az ősök: két szülőnk van, négy nagyszülőnk, nyolc dédszülőnk és így tovább. Ám azt is tudjuk, hogy az emberiség létszáma időben egyre csökken: a 2000. évi 6,5 millárddal szemben 1900-ban 1,6 milliárd, időszámításunk kezdetén talán 300 millióan éltek. A neolit forradalom korában, nyolcezer évvel ezelőtt mintegy egymillióan, míg a modern ember kialakulása idején, nyolcvanezer évvel ezelőtt Afrika déli részén alig néhány száz fős csoport alkotta az emberiséget. Ebben a csoportban természetszerűleg több Éva is lehetett, de vagy nem volt leánygyermekük, vagy a csoport, amelynek ők lehettek "ősanyjai", kipusztult. Egy bizonyos, más Évák genetikai nyoma már nem fedezhető fel a jelenleg élő nemzedékek DNS-ében. Lényegében ugyanez mondható el Ádámról is, azzal a meghökkentő különbséggel, hogy az adatok tanulsága szerint az első Ádám jóval több tízezer évvel fiatalabb Évánál.

A tudomány mai eredményei bizonyítani látszanak az emberiség afrikai eredetét, igazolják az "őshazából" való kirajzás modelljét, és a föld fokozatos benépesítésének koncepcióját. A mai emberek genetikai vizsgálata, összekapcsolva a nyelvészeti kutatásokkal és az ásatásokkal, nyomon követhetővé teszi a föld birtokba vételének a folyamatát. Mindkét könyv olvasmányos és a tudományos adatokkal is összhangban lévő képet nyújt az emberi társadalom formálódásáról.

Ezek a tudományos eredmények éppen olyan egyértelmű következtetés levonására alkalmasak, mint a Föld forgását szemléletesen bizonyító Foucault-inga. Ez azonban valószínű nem zavarja különösebben a mitikus gondolkodásra hajlamos embereket abban, hogy a genetika Ádámja és Évája történetéből ne a Biblia meséjének igazát olvassák ki. Ebben talán még az a különös ellentmondás sem zavarja őket, hogy az adatok tanulsága szerint Éva "teremtődése" időben megelőzte Ádámét! Mintha Isten előbb Évát alkotta volna meg, majd később teremtett mellé Férfit, Ádámot. A genetikai adatok tanulsága szerint azonban így is több tízezer évre volt szüksége, hogy belássa, Gloria Steinemnek - aki szerint, "a nő férfi nélkül olyan, mint a hal bicikli nélkül" - nincs igaza.

Vissza a Népszabadság többi cikkéhez