Uj Péter a Népszabadság február 23-i számában, Telefondoktor című írásában azon felül, hogy hangot adott a mobiltelefonok egyes funkcióival kapcsolatos aggályainak, egyben kétségbe is vonta a magamfajták létezését. Ott szeretném folytatni, ahol Uj Péter abbahagyta: zárómondatában a telefonon elküldött arckifejezésekre utalt, amivel rá is tapintott a képküldés egyik legalapvetőbb mozzanatára. Arckifejezést, fintort vagy kacsintást (MMS-üzenetben mozgókép is küldhető) nem teljességgel lehetetlen ugyan szóban leírni, de igen nehezen férne bele 160 karakterbe. A kifejezetten képi információ rögzítésén kívül pedig jegyzetelésre is alkalmas az örökké kéznél lévő, fényképezőgépes telefon: egy-egy nyitvatartási időt vagy menetrendet lekattintva megspórolhatjuk a telefon jegyzettömbjébe való pötyögést. Sokszor a hétköznapi használat nemcsak azt dönti el, hogy melyik funkció vagy formátum bizonyul sikeresnek (ill. melyikre érdemes befizetni!), de azt is, hogy az alkalmazások követik-e a felhasználók igényeit, vagy ellenkezőleg: a telefonálók kezdik kreatívan használni a készülékeikben rejlő lehetőségeket, amelyek a fejlesztőknek eszébe se jutottak. Használat során például kiderülhet, hogy a portrézás és a jegyzetelés miatt a kisebb látószögű lencse praktikusabb a telefonban. A hívószám és a hívásidő kijelzése óta elterjedt "megcsörgetés" pedig jól példázza, hogy a telefontulajdonosok igenis feltalálják magukat, nem minden esetben a rájuk tukmált készülékek áldozatai. az MTA Filozófiai Kutatóintézetének fiatal kutatója, a Huszonegyedik század kommunikációja kutatási program résztvevője |