A valóságos helyzet
Népszabadság - 2005. március 11.


Az MSZP társadalompolitikai tagozata - mint arról a Népszabadság is beszámol - a közvélekedéssel egybehangzóan úgy értékelte a helyzetet, hogy: Magyarországon az egyenlõtlenség Európában egyedülálló és tûrhetetlen mértékû.


A Nemzetközi Statisztikai Évkönyv 2004 adatai (lásd 71-72. oldal) ezt nem támasztják alá. Az egyenlőtlenség egyik mértékegysége az ún. Gini-index, amely a teljes egyenlőség = 0 és a teljes egyenlőtlenség = 100 értéke között mutatja egy adott közösségen belüli különbségeket. A Gini-index azt méri, hogy egy adott országban a jövedelmek eloszlása mennyiben tér el az abszolút egyenlőségtől. Ha sorba rendezzük a társadalom tagjait jövedelmük nagysága szerint, majd felrajzoljuk kumulált jövedelmük elosztását, tökéletes egyenlőség esetén átlós egyenest, valóságos helyzetekben az átlótól az egyenlőtlenség mértékében eltérő Lorenz-görbét kapunk. A Gini-index, a Lorenz-görbe és az átló közötti területnek és az átló alatti területnek a hányadosa, a szemléletesség kedvéért százzal megszorozva. A 2000. év táján a következőképpen néz ez ki Európában: Ausztria 24, Belgium 28, Bulgária 32, Csehország 25, Dánia 22, Észtország 35, Finnország 24, Franciaország 27, Görögország 33, Hollandia 26, Lengyelország 30, Nagy-Britannia 31, Olaszország 29, Németország 25, Olaszország 29, Oroszország 49 (!), Portugália 37, Románia 30, Spanyolország 33, Svédország 24, Szlovákia 31, Szlovénia 22, Törökország 46 (USA 41). Magyarország esetén a Gini-index: 23. Mondhatjuk persze - Csernyisevszkijjel szólva - "Mit érdekel, ha az általános él, mikor az egyes szenved", ám a valóságos helyzetet nem célszerű figyelmen kívül hagyni.


Se kép, se hang?


Uj Péter a Népszabadság február 23-i számában, Telefondoktor című írásában azon felül, hogy hangot adott a mobiltelefonok egyes funkcióival kapcsolatos aggályainak, egyben kétségbe is vonta a magamfajták létezését. Ott szeretném folytatni, ahol Uj Péter abbahagyta: zárómondatában a telefonon elküldött arckifejezésekre utalt, amivel rá is tapintott a képküldés egyik legalapvetőbb mozzanatára. Arckifejezést, fintort vagy kacsintást (MMS-üzenetben mozgókép is küldhető) nem teljességgel lehetetlen ugyan szóban leírni, de igen nehezen férne bele 160 karakterbe. A kifejezetten képi információ rögzítésén kívül pedig jegyzetelésre is alkalmas az örökké kéznél lévő, fényképezőgépes telefon: egy-egy nyitvatartási időt vagy menetrendet lekattintva megspórolhatjuk a telefon jegyzettömbjébe való pötyögést.

Sokszor a hétköznapi használat nemcsak azt dönti el, hogy melyik funkció vagy formátum bizonyul sikeresnek (ill. melyikre érdemes befizetni!), de azt is, hogy az alkalmazások követik-e a felhasználók igényeit, vagy ellenkezőleg: a telefonálók kezdik kreatívan használni a készülékeikben rejlő lehetőségeket, amelyek a fejlesztőknek eszébe se jutottak. Használat során például kiderülhet, hogy a portrézás és a jegyzetelés miatt a kisebb látószögű lencse praktikusabb a telefonban. A hívószám és a hívásidő kijelzése óta elterjedt "megcsörgetés" pedig jól példázza, hogy a telefontulajdonosok igenis feltalálják magukat, nem minden esetben a rájuk tukmált készülékek áldozatai.

az MTA Filozófiai Kutatóintézetének fiatal kutatója, a Huszonegyedik század kommunikációja kutatási program résztvevője


Vissza a Népszabadság többi cikkéhez